Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyóni Géza: Magyar asszony írja...

2014.08.13

 MAGYAR ASSZONY ÍRJA . . .

  

 

. . . Áldja meg az Isten a madara szárnyát,
Ki levelét hozta százezer muszkán át,
Százezer muszkán át, halál záporába
Hogy mégis ideszállt
Én édes uramnak szerelmes postája...
 

 

Áldja meg az Isten áldott hir hozóját,
Sebesen vihesse a válaszom hozzád;
Szombat este irom a kis asztal mellett.
Kicsi csemetéink,
Isten báránykái, ágyukban pihennek.
 

 

. . . Mióta elmentél véres hadak utján,
Sürü gond esője záporosan hullt rám.
Fehér özvegységnek nincsen vasárnapja,
De velünk az Isten
És rendben a jószág és rendben a pajta.
 

 

. . . Nagy tüzes csatákból vitézek ha jönnek,
Hősi sebek láttán nem hullatunk könnyet.
Sebüket bekötjük fehér patyolattal,
Sebesült vitéznek
Minden magyar portán terítve az asztal.

 

. . . Mióta elmentél, hosszú őszre tél lett,
De minden ugy van itt, mintha ma jönnél meg;
Délben az asztalfő friss itallal vár rád,
Este meg, este meg
Fölvetve puhára patyolatos párnád.

 

Télben is rózsát hajt a küszöbünk fája
Én édes vitézem, hogyha te lépsz rája;
Hogyha sebesülten, hogyha lerongyoltan,
Győztes szép katonám
Csak tartsalak ujra ölelő karomban.

. . . Kis ágyban mozdulnak a kicsi fiókák;
Kövér kis kezüket imára kulcsolják,
Rája az estében nagy fényesség támad -
Ahogy elsuttogják:
Jó Istenünk, védd meg az édes apánkat!

Téli fagyos vártán, tudom, hogy megérzed:
Kicsi fiókáink fohászkodnak érted.
Féltő érzelemmel most borulok rájok:
Én kicsi árváim,
Visszatér győztesen az édes apátok!

 Gyóni Géza