Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Röck Gyula: Világszemlélet (részlet)

2014.07.29

 Világszemlélet

(részlet)

 

"... A vallások inkább csak elméleti, mint gyakorlati szervek. Azt vitatják, miben különbözünk, ahelyett, hogy azt keresnék, miben egyezünk... S a hit helyett egyik-másik szekta már annyira van, hogy Ácsfiának mondja az Istenfiát... S hit egyre fogy, - mert a híveknek elég a ruha is - a vallás...

...A keresztény nő, akit Szent Pál apostol még a hajfodorítástól is eltílt! - ma már inkább a világba futott szerető, mint az otthon maradt ideál... aki a lélek benső szépségei helyett a test külső rondaságait igyekszik átfesteni... S a szerény, szelíd női ideál helyén festettarcú, ledér táncú, cigarettázó, kéjt és élvet, izgalmat és szerelmet kereső, de anyaságot kerülő - szerető áll félig dresszben... félig dressz nélkül... nagy eleganciával takargatva az igazi elegancia - a szellemiség - hiányait... mert - ott vagyunk, hol Noé korában: test lett az ember... S ha itt-ott beleszólunk lelkük mélyébe egy-egy kérdéssel, akkor látjuk feleleteiken át, hogy a festett külső mögött milyen üres lélek szunnyad a vágyak dzsungeljében... S az a másik kisebb rész, az igazi keresztény nő maholnap, ha így repülünk a korral, múzeumi példánnyá lesz...

...A férfiak jórésze még előbbre van. Némelyik az elbutulásig agyontanulja magát, de egész életében nem olvas át egy isteni munkát. Mindene az üres lelkeket jelző szórakozás, - mitse tudva az alkotás legprimitívebb módozatairól se, - csak a nő... bor... kártya... és az - emésztés nagy műveleteiről. S a gazdag lelkű ideál helyett, inkább egy pénzes szeretőre vágynak, aki hoz...

...A házasság maholnap törvényes szeretkezéssé lesz, melynek a tengelye: sok szerelem, semmi gyerek...

A nevelésünk helyén a tanítás áll. Azaz teletömjük a fejét minden hiábavalósággal és mulandósággal, de üresen hagyjuk a lelkét, szívét. Még a hittant és erkölcstant is inkább a fején, mint a szívén át kapják. Azonban tanulnak zenét... festészetet... sportot... táncot... nyelveket... képmutatást, pardon! illemet... mitse tudva arról, hogy az igazi nemes élet, a mások kihasználása nélkül való élet s amíg lelkiismereti könnyedséggel lejtenek a bűn széles útján, addig az Isten keskeny ösvényéről tudomásuk sincs... S a vége, hogy a sok hiábavalósággal teletömött fejbe a végén egy kis "örökkévaló tudomány" be se fér már, a sok világi limlomtól. S az eredmény az, hogy a legtöbb mennél tanultabb, annál igényesebb, holott az igazi tudós és bölcs elmaradhatatlan jele, hogy mennél tanultabb, annál igénytelenebb a világiakban, azaz önzetlenebb és szerényebb; - legalább is az igazi isteni tudományok akadémiáin - ahol a Mester, szavak helyett példaadással tanít! - így van.

Tudósaink legtöbbje nagyszerűen sikerült egyoldalú ember, aki a sok tudástól nem látja a - hitet... A sok megnagyított kollégától nem látja meg a lekicsinyített Krisztust... Aki mindent tud, csak egyet nem, a - szükségeset... Akinek célja a síron innen van... Aki Krisztus helyett megelégszik az önimádással is... s a lélek mélyére való befelenézés helyett - világszemlélettel...

S a nép, az a szent tömeg, mely betölti a felső, a középső és alsó osztályok majdnem egész részét, egyforma. Ha szerepet cserélnének; a gazdag helyére jutna a szegény és a szegény helyére gazdag, - ugyanúgy folytatnák az új mesterséget, egyik a szívtelen önzést, másik a forradalmi lázongást, mert hiányzik a hit, a lélek, az ember... S vezérelvük ez: Könnyen - hamar és - sokat! S az erősebb marja, az okosabb csalja...

Gazdag és szegény, úr és paraszt lélekben egy: korcsmára, vendéglőre, divatra, szórakozásra, kártyára, magunkra könnyen gurul a pengő, de a rászorultak részére - másra! - a fillér is alig... Pohosra és tokásra faljuk magunkat és panaszkodunk a szegénységről, ahelyett, hogy röstelkedve bujnánk el példás testünkkel... Vádoljuk a nagyjövedelmeket, de azt nem akarjuk beismerni, hogy a magunké se kicsi, a munkanélkülieké mellett... 

A kiválók, az Isten igazai pedig úgy el vannak bújva, mint a la-salettei jövendölés is mondja, hogy meg se látjuk, hol vannak és - milyenek... De majd, ha előjönnek, megvilágítják a földet.

Tudományunk mindent felkutatott a természet kormos, füstös műhelyében, de semmit az Isten írásaiban s az eredmény az, hogy míg a természettudományokban már a végtelen nagy és a végtelen kicsi határain túl tapogatunk, addig az isteniekben még a "ne lopj" határát se értük el... S amíg a technika révén oda értünk, hogy az egész világ egy nagy szomszédság, addig az erkölcsi világban még ott vagyunk, hogy még a szomszéd és rokon is távoli idegen, mihelyt kívül esik érdekköreinken...

Kultúránk, ez a sokat emlegetett bálvány, ha kicsit feljebb emeljük leplét, - úgy látjuk, - ledér nő... Olyan párisi dáma... Irodalma és művészete inkább izgat, mint nemesít... S aki bűvkörébe kerül, az megtanulja, mint kell az időt eltölteni a testnek, de elfelejti, hogyan kéne kihasználni a léleknek... S a zenéről, festészetről nem is szólok. Se vége, se hossza a krisztusi szellem pusztulásának.

Világrendünk pedig egy egész világ rendetlensége, zűrzavaros káosza, melyben egy kis hányad élősködik a százmilliós tömegeken... Szelleme pedig az igazság helyét, bitorló - jogrend: trianonok kicsiben és nagyban...

Erkölcsi érzékünk kitágult... Trágár viccek... divatőrület... nagyzás... és örök elégedetlenség. Könnyen csináljuk az adósságot, de nehezen fizetjük ki... A magunk bérét keveselljük, de a munkásunkét sokalljuk... Ami fent bankóba, lent pengőbe, alól fillérbe megy... Mulatás az emeleten, veszekedés a földszinten, tragédia a pincében... Egy osztály se jobb a másiknál, de! - hála Isten, minden osztályban akad még egy kis hányad, egy kis rész, kik Krisztus lelkét hordják. Igen, minden osztályban és minden vallásban: A juhok, a kecskék között...

Szórakozásaink, az időt és pénzt rabló, hiúságot szolgáló kézimunka, kártya, korcsma. Erre van, ha akárhogyan is... De léleknevelő könyvre se pénzünk, se időnk s ami a legnagyobb baj - se kedvünk... Olyan jó a testtel... hiszen testté lett az ember...

Már ezek a jelek is elegendők volnának annak a felismerésére, hogy eltévedtünk s ha vissza nem fordulunk a krisztusi, az őskeresztényi szent testvériség felé, akkor elpusztulunk. Más választás nincs, mert ezen az úton, melyen a Világszeme vezeti az emberiséget, szakadékhoz érünk, ahol - mint a bölény csordákban - a hátsó sorok fogják betolni az első sorokat a - mélységbe...

S a választás csak Krisztus lehet!!! Amit a Világ: Állam és Társadalom adhat, az csak vályú, tele hússal és borral, ami - bármily könnyen jött és bármily sok legyen is, - ha a lélek éhen maradt - nem boldogíthatja még az átlagot se. Krisztus nélkül nincs újjászületés, nincs megújhodás, nincs jövő, nincs boldog kor, csak az, ami van, azzal a különbséggel, hogy több férhet a vályúhoz...

Itt vagyunk. Itt a hiba, bűn és nyomor oka. S ezért lesz megítélve úr és paraszt, gazdag és szegény,  fajra, nemre, vallásra való tekintet nélkül, mert minden csak látszattá lett - mint a hulla, melyből elszállt a lényeg, a szellem, a lélek, az élet s mint a kiszáradt fa, csak tűzre valók. Itt vagyunk, oly messze az Istentől amily közel magunkhoz... Itt állunk a pokol küszöbén, deputációban az Antikrisztus felé... Itt térdeplünk a Rang és a Pénz bálványa előtt, háttal az Istennek... S miért, mert a lélek helyett a test került fölé, s mint Noé korában, test lett az ember... S nincs kivezető út, mert ami kivezethetne, az irodalom, oly kezekben van ujságtól könyvig, mely még távolabb viszi a világot örök céljaitól... mely még állatiabbá teszi az embert... s még érzékibbé a szerelmet... S akik hivatva volnának ezzel a sátáni fejjel szembeállni, félig megmételyezve, félig nem, - tűrnek... Tűrik a Sátán térhódításait... már pedig, amilyen könyveket olvas, olyan szellemben fejlődik a nép! - S ezt tudja is az Antikrisztus, de nem tudjuk mi...

S mindezek csak a kisebb bűnök minőségileg, ha mennyiségileg nagyobbak is. De vannak minőségileg is nagy bűnei korunknak, melyek sose voltak! ...

Jelek az égen... jelek a földön... jelek, amik még sohase voltak...

Röck Gyula

1936