Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Satchitananda: A csend hangja

2010.10.01

 

Az ember, ha a magányt felkeresi és a külvilág iránt érzéketlenné, süketté és vakká lesz, meghallja azt a hangot, amely belül a lélekben szól és melyet körülötte a csend kifejez.

 

Mert a csend beszél.

 

A csendben születnek a legszebb gondolatok. A csendben nincsenek vágyak, és ahol nincs vágyódás, ott nyugalom és béke van.

 

A csend első három hangja: Legyél vágytalan, melyből fakad a megelégedettség, ami viszont harmóniára vezet. Aki a külvilág iránt a teljes érzéketlenséget ha csak néhány órára is megszerzi, az vele együtt megszerzi a csendet, melyben a lélek megpihen és vágytalanságában meg elégedetten éli a csend boldogító harmóniáját.

 

Ebben a nyugalomban, ha már a lélek elszakadt a külvilági élet zavaró lármájától, megérti a csend hangját.

 

A hangtalan hangot. És egyesül a néma beszélővel.

 

 

Így megtaláljuk magunkban a nyugalom és béke érzését, a lélek, az élet csendjét, a harmóniát. Az ilyen lélekben megszólal a csend és elmondja az élet titkait.

 

Próbáljunk meg sokszor magányban lenni, csendben maradni, a világi élet és a hétköznapi lármától elszakadni, kikapcsolódni a földtől, a testtől, csak befelé érezni és mindenféle vágyat kioltani, hogy igazi magányt és zavartalan csendet teremtsünk.

 

És íme, csoda fog történni!

 

Lelkünk felszabadul a földhöz kötöttségétől, a vágyak lenyűgöző erejétől és megszűnik az életküzdelem állandó feszültsége.

 

A lélek e szabadságában kitárul és elmondja, mi az élet, hova tartozik, honnan jött és hová megy.

 

Föltárul sok misztérium, melyeket idáig a külvilág lármája harsogásával és küzdelmeivel eltakart.

 

Aki az elmondottakat nemcsak megértette, hanem gyakorolni is fogja, annak megszólal a csend és megérti a hangtalan hangot, mert egyesülni tud a néma beszélővel.