Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabó Dezső: Az elsodort falu (részlet)

2014.10.29

 „Vasárnap délutánra tűzték ki a Zágoni búcsúzóját és az új honmentő programbeszédét. Az öreg Schönbergerhez már napokkal azelőtt nagy hordó pálinkák érkeztek. Deák Ádám már szombat este meghívta egy kis kóstolóra a főbb kolomposokat. Vasárnap délelőtt, templom előtt és templom után nagymértékben nyelték a potya ihletet. A gyűlés délután kettőre a Zágoni nagy csűrébe volt összehíva, melyet e célra szalmával hintettek be, hogy a voksbarmok patái el ne fagyjanak a szavazás előtt. A nép betorlott a félsötét csűrbe, melyet a nem erős hideg időben is izzasztóvá fűtöttek az egymáshoz tapadó testek és a pálinka. Elől egy pódiumféle volt rögtönözve, rajta egy kis asztal és egy pár szék. Parasztok jöttek a kerület szomszéd faluiból is.

        Bejött Zágoni és Fogarasi báró. Deák Ádám elordított egy hatporciós éljent, az összezsúfolt testek utána bődültek. A vérré kergetett pálinka hálája szinte szívet melegített az ordításba. A parasztok közt ítéletek jártak:

        — Milyen hitványka, pedig ehetik eleget.

        — Annál kövérebb a bugyellárisa.

        — De meglátszik az ábrázatján az ószövetség! 

    Zágoni beszélt. Végigtekintett múltján. Egész életét a hazának szentelte. Vagyonát elvitte a korrupció. Megváltó erejét megrágta a romlott középosztály és műveletlen közvélemény. — Hangjában a tiszta erkölcs ítélettrombitája harsogott a rothadt, korrupt Magyarország felett, szemeiben könnyek rezegtek. — Most ő kidől, de átadja a zászlót lelkeszerinti barátjának. Ennek a zászlónak meg kell érnie a nagy győzelmet, a jövő mégis csak a küzdő magyarságé lesz. És akkor majd ő, a félredobott, elaggott bajnok azzal az öntudattal fogja fáradt fejét az anyarögre hajtani, hogy ebben a győzelemben — bármily szerény — de neki is része van. Most nem is kellett Deák Ádámnak hangolnia, a székelyek utánabőgtek ennek az embernek, aki minden hibáival nagyon az ő húsukból való hús volt. A csűr körül az asszonytömeg könnyezett. Farcády is arra sétált s a szép mondatok mint egy vágyott föld galambjai szálltak át rajta. Máskor ilyenkor ő volt a nagy lelki mozdító, a hátratartott lélegzettel várt szónok. Lelke tengelyéig rázta a vágy, hogy bemenjen, már megsokasodott mondatok tolultak a szájára, többször a csűr felé lépett, de visszatért. Nem, nem, neki most nem szabad kezébe venni a zászlót, ö most fegyelmi alatt van, félrelépett, az ő makulás kezeit ne lássák ott a zászló nyelén. Majd ha jön a feloldás, az expláció, akkor újból kibonthatja lelkéből a visszagyömöszölt zászlót. És tovább sétált vágyódó, rövid, lélegzetes léptekkel, mint ahogy egy aggódó férj jár a szülő asszony szobája előtt.

     Fogarasi báró éktelen becsületességgel rótta le politikai pályája első kötelességét. Végtelen beszédet mondott, melyben, hogy senkit ne hagyjon éhesnek, megígérte minden párt legjobb igéreteit. Általános, egyenlő, titkos és soviniszta nemzetiségi politikát, szeszadó eltörlését, független Magyarországot, szabad dohánytermelést, katonai szolgálat leszállítását, gyáripart, kereskedelmet s minden agrárboldogságot. Vékonyka hangjából úgy dűlt a meggazdagodott világtörténelem a bepálinkázott parasztokba, mint a felhőszakadás. A parasztok állottak, hallgattak, fényes szemekkel szájat tátották, mint megannyi puszta ház, melynek elhagyott utait befutotta a pálinka s kitette ablakaiba az égő mécsest. Este nagy tokány-soirée volt Schönbergernél báróval, tósztokkal és pálinkával s Fogarasi a teljes biztonság reményével utazhatott el.

        Egy pár nap múlva a jegyzőhöz távirat érkezett, hogy izgasson a kormány jelöltje: Ijjász Ferenc érdekében. Az öreg jó Ijjász bácsinak — mióta kibukott a Házból — nagyon érezték a hiányát a pártklub híres tarokkpartijánál s felesége most már nem engedte fel a könnyen megkopasztható öreg dzsentrit a fővárosba. A párt elhatározta, hogy okvetlenül visszacibálják az öreget az alkotmányba s az öreg beteg volt a megszokott játék, megszokott emberek és megszokott pletykák után. Összes politikai termése egyetlen hiányos bővített mondatba tömörült bele, melyet oda-oda ismételgetett a politika kakasainak: „Csak simán, csak simán". Ezért igen higgadt, bölcs, Deák Ferenc szagú embernek tartották és több bizottságba beválasztották. Domokos jegyző a táviratra rögtön magához hívatta Szonda Gergelyt.

        A negyvenöt év körüli Szonda régi székely nemesi család züllött sarja volt. Kétszer volt elzárva bankóhamisításért. Ravasz, erőszakos, szájas, kártyás, iszákos volt, de első rangú kortes. Rábeszélni, rémíteni, száz lélekben ezer szájjal ordítani, mindenütt lenni, mindenkivel enni-inni, hazudni, voksbarmokat átlopni, kijátszani senki sem tudott úgy, mint ő. Valóságos klasszikus keresztmetszete volt a népképviseletnek, szemléltető ábrája a szabad verseny politikai eszközeinek. Szonda még aznap munkába fogott s másnap már három bevert fej és ötven Ijjász-párti volt a faluban.”

                                       Szabó Dezső: Elsodort falu (részlet)